Winkler Gyula

Kelemen Hunor szavaival, fájdalommal búcsúzok Barta Margittól, Margit nénitől, az RMDSZ egykori gazdasági igazgatójától. A legtöbben a számok, költségvetések és pályázatok világából ismerték. Mi azonban tudtuk, hogy ő minden költségvetés mögött közösséget látott, minden döntés mögött embereket, minden siker mögött közös munkát. Türelmes, figyelmes emberként ismertük, akihez mindig lehetett fordulni egy jó szóért, tanácsért vagy segítségért. Különösen közel álltak hozzá a fiatalok: irányt mutatott nekik, és soha nem sajnálta az időt arra, hogy meghallgassa, támogassa őket.

Csendes reformer volt: összehangolta az RMDSZ és a hozzá kapcsolódó alapítványok munkáját, átlátta a szervezet egészét, és kereste azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé tették, hogy rendezvények, pályázatok és fiatalok ötletei valóra váljanak. „Ahhoz, hogy egy ceruzát is odébb tegyél, pénzre van szükség” – mondogatta.

Kevesen tudják, milyen fontos szerepet vállalt az aradi Szabadság-szobor visszaállításának pénzügyi hátterében. Munkájáért kitüntetésben is részesült, de ő nem a kitüntetésre volt büszke, hanem arra, hogy részese lehetett annak a pillanatnak, amikor az emlékmű helyére kerülésével a közösségünk is felegyenesedett.

Hiányozni fog a nyugalma, a bölcsessége, a derűje és az a természetes szolgálatkészség, amellyel mindig a közösséget helyezte önmaga elé.

Köszönünk mindent, Margit. Munkád nyomot hagyott az RMDSZ-ben, és nyomot hagyott az erdélyi magyar közösség történetében is. Nyugodj békében.

Vigasztalódást kívánok családjának és mindazoknak, akik szerették.