Rena

Megint eltelt egy év

Megint eltelt egy év,
rohan az idő, suhan, tovaszáll.
Nem kérdez, csak elszalad csendben,
s mi utána nézünk fáradt szemmel.

Az ünnep most lelassít mindent,
a zaj elcsitul, s a szív figyel bennünk.
Lassan visszanézünk, mit hozott e világ,
mennyi könnyet, s mennyi mosolyt ránk.

A jó pillanatok most is ragyognak,
melegítenek, mint tűz a fagyban,
a rosszak tanítanak csendben,
hogy erősek legyünk, ne essünk el.

Bár volt búcsú, veszteség, fájdalom,
mégis él bennünk minden álom.
Mert minden ember, ki jött és ment,
nyomot hagyott, s szívünkben megpihent.

Nehéz év volt, fárasztó és hosszú,
de nézz tükörbe: ott állsz, túl vagy rajta!
Sebekkel, de emelt fejjel,
mert erős vagy, aki mindig feláll újra, s újra.

Ne bánj semmit, hisz minden okkal történt,
minden könny formált, s mindent megért.
Tanultál, nőttél, s ma már tudod:
nem kell tökéletesnek lenned, hogy nagyot alkoss.

Mert néha pihenned is kell,
Ha lelked már fáradt, s tested elnehezül.
De ott bent a csendben újra megszólal majd
egy hang, mely azt suttogja: " Menj tovább".

Ne kívánj hát könnyebb évet,
csak több hitet, erőt, türelmet.
Hogy a harcban ne roppanj meg,
hanem minden nap újra felkelj.

Mert nem az számít, hány vihart bírsz el,
hanem hogy újra és újra hiszel.
Hogy az út végén, bármilyen nehéz,
megállsz, s azt mondod:

"Megcsináltam. Éltem. Éreztem.
És nem adtam fel"