KERT

Fotó: Biró Dávid

Az utolsó ezermester

Édesapám 1962. január 1-jén született Dunaszekcsőn. Hivatalosan. Valójában szilveszter reggelén szülte meg a nagyanyàm otthon, egyedül. A kiérkező doktortól aztán azt kérte, hogy írják 1-jére, mert akkor egy évvel később viszik majd katonának.
Akinek így kezdődik az élete, különleges történetek kísérik végig. Ebben a térben is láthatunk most néhányat. Olyan történeteket, melyek az "idő" és a "helyszín" bemutatása mellett megismertetik velünk a "cselekmény" legfőbb tárgyát is: az alkotó, tervező, kivitelező munkát, amiben a nap reggel 4-kor kezdődik és nem ér véget éjjel 11 előtt. Amiben 8 óra munkát 8 óra munka követ: ház, fészer, műhely, ól, fatároló építése, hétvégi ház a szőlőbe, fémszerkezetű híd a patak fölé, kertművelés, favágás, kerítés és köves út építése a kertbe, ladikok, kovácsoltvas kapuk és lámpák, kistraktorok, öntözőrendszer a veteményeshez, kútfúrás, utánfutók, csónakszállítók, hintaágy, rengeteg fajáték, babaház és parkolóház matchboxoknak, mászóka, szekrények, polcrendszerek, emeletes ágy, konyhapult, és csak titokban említem meg azt a több liter pálinkát, de vannak olyan különlegességek mint a római sisakok, dárdák, gládiuszok, kelta pajzsok és lándzsák, no meg egy római szekér...
Projektemben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam és tiszteletem fejezzem ki édesapám heroikus munkája előtt.

// A projektben való részvételért külön köszönet illeti Balogh Istvánt és Dobokay Mátét, akik nélkül most nem állna előttünk ez a sufni. //