Frey Interior Design

Fuorisalone – 12 intenzív óra a vizuális zajon túl címmel

Tegnap a PIU Art Interiors, az Acerbis magyarországi képviselőjének meghívására tartottam előadást az idei milánói Design Week személyes és szakmai élményeiről,
PIÙ Art InteriorsAnita TóthIván BorRoomba Home Culture előadók társaságában.

Számomra idén a térélmények, a design tárgyak mögötti gondolkodás és a kézművesség kerültek középpontba – azok a helyzetek, ahol a design nem több ingert akar létrehozni, hanem képes lelassítani az érzékelést, és segít abban, hogy kiszűrjük, mi az, amit valóban látni akarunk a vizuális zajon túl.
Köszönöm a meghívást és a figyelmet mindenkinek, aki megtisztelte jelenlétével.

Milánói Design Hét – egy rövid, intenzív látogatás volt az idén A Fuorisalone világát céloztam meg. Bár sok mindent előre elterveztem, a legfontosabb helyek után inkább hagytam, hogy a város vezessen.
Leginkàbb a XIX. század eleji villa- és apartmanbelsők érdekeltek: hogyan jelennek meg a kortárs bútorok ezekben a történeti terekben. A Vignale Palazzóban például több mint húsz tervező a legtöbb brazil designer munkája került klasszikus környezetbe, és alkotott erôs térélményeket.
A Nilufar Depot különösen meghatározó volt: vintage és kortárs enteriőrök, itt az 50–60–70-es évek ikonikus darabjai új kontextusba kerültek, és szinte műtárgyként uralták a teret. Ami egykor akár „giccsesnek” számított, itt az enteriőr kiemelt értékévé vált.
A design és a kézművesség kapcsolata végig alapélmény volt . Ennek kiemelkedő pontja volt az ETEL-nél bemutatott Cristiano Mohaded Entrópia kiállítás, ahol a faipari hulladékból kortárs kísérletezéssel szoborszerű butorokat formált , az argentín designer Cristiano, aki a kiállítás alatt az év designere címet is elnyerte Edida dijat kapott.
Nagy élmény volt milano ikonikus Velasca toronyba épületébe bejutni, itt az ETEL mutatta be lenygyel származású Jorge Zalszupin munkásságát, az európai gyökerek és a trópusi érzékenység találkozása organikus formákban. Zalszupin nemzetközileg is meghatározó brazil design területén.
Tañálkoztam több váratlan térhelyzettel is: organikus installációk egy ruházati üzletben, valamint egy templombelső újraértelmezése, ahol Alessandro Bini textilvilága és a kortárs gondolkodás találkozott a szakràlis környezetben. Az oltár helyén megjelenő, vörösborral festett lovas vászon tovább erősítette azt az élményt, hogy a design ma már bármely térben képes megszólalni.

Számomra a jól megtervezett belső tér már az első pillantásban egységet mutat, megállít, majd elgondolkodtat, és az igazi értéke fokozatosan tárul fel, ahogyan a szem lassan elkezdi felfedezni a gondosan kitalált apró részleteket. Tegnap szakmai épületbejáráson voltam Marcel Wanders által tervezett Kimpton Bem hotelben, ami nekem ezt az élményt nyújtotta.