Pszichogram

„Szóval azért fizetnek, hogy hallgass és bólogass?”
Ezt a kérdést pszichológusként ma is megkapom. Többnyire olyanoktól, akik még sosem ültek a fotel túloldalán.

Kifelé valóban ez látszik.
Egy nyugodt szoba. Figyelem. Kérdések.
Egy óra. És egy fotel, ami kényelmesnek tűnik

De ami igazán számít, az nem a felszínen van.

Ott van a mások traumájával való együttélés.
Az állandó etikai és szakmai mérlegelés a történetekkel kapcsolatban.
Az a kérdés, amit egy-egy ülés után újra és újra felteszünk magunknak: „vajon ezzel most segítettem?”
Ott van a folyamatos tanulás, az önképzés időbeli és anyagi ára.
A két kliens közti pár perc csend.
És ott van az is, hogy akkor is jelen kell lenni, amikor az ember maga sincs “rendben”.

A pszichológiai munka nem némaság és bólogatás.
Felelősség.
Határok.
És döntések sorozata, emberi sorsok közvetlen közelében.

Ez a pszichológus-munka jéghegye.

„A szorongás jelentős része abból fakad, hogy olyan csatákat vívunk meg (és veszítünk el), amelyeket nem mi irányítunk.”

A sztoicizmus nem hidegséget és az elfojtást hirdeti, hanem belső erőt és tartást.

Egy olyan világban, ahol minden azonnal elérhető, a legnagyobb szabadság az, ha nem az impulzusaink vezetnek.

A Remind magazin cikkében szakértőként szólalok meg, többek között arról:

📍 hogyan lehet stabilnak maradni a modern világ zajában, a bizonytalanságban,
📍 miért vágyunk ma annyira a rendre és a belső iránytűre,
📍 és hogyan segíthet ebben a sztoicizmus és a logoterápia.

Nem menekülés az érzésektől. Hanem felelősség az életünk alakításáért.

Köszönöm a felkérést:

Freud azt vallotta, hogy az ember vagy 1) szorongó, vagy 2) el van szakadva a valóságtól… Lehet valaki teljesen egészséges?
***
Forrás: A varázshegy
1. fejezet
***
́rdekesség ́gus ́csadás ́gia