Mindennapi Gabesz

Ezt reggel kaptam!

"Kedves Gabesz!

Életem legnehezebb és egyben legjobb döntése volt, hogy egy éve írtam neked és időpontot kértem Tőled! Már az első alkalommal éreztem, hogy most kapom meg azt a segítséget ,őszinteséget és támogatást, amire világ életemben szükségem lett volna és soha senkitől, még a szüleimtől se kaptam meg. Támogattál, amikor kellett, szét rúgtad a seggem, amikor kellett. :D Nulla önbizalommal, annál több megfelelési kényszerrel, dagonyázva az önsajnálatban...,egy éve. Ma, boldogan, szeretve önmagam, nem megfelelni másoknak,élem az életem. Új munka, új ismerősök, akik támogatnak, nem lehúznak, akiknek én is szívből adhatok, mert végre nem kihasználnak. Köszönöm. Mindent köszönök. Az idődet, a sok odafigyelést a találkozások között, hogy rám írtál mindig, hogy haladok, hogy vagyok, beszéljek, kommunikáljak, ne akadjak el, ne adjam fel. Ráéreztél mindig,mikor van szükségem üzemagyagra! Hálás vagyok és ahogy megbeszéltük, havi egyszer mindig menni fogok, hogy mindenben megerősödjek és ne tudjon meggyengíteni már semmi, csak erősítsenek a pofonok!
Marcsi! "

Én is köszönöm, hogy kitartottál, nem adtad fel és figyeltél arra, amit mondtam! Még ha időnként kapálóztál is és szét kellett rúgnom a segged :D

Ha segítségre van szükséged, itt tudsz időpontot foglalni: www.szigetigabesz.hu

Engedd el!

Ettől az "engedd el" beszólástól agyfaszt kapok, pedig a szakmám, hogy megtanítsam az elengedést az embereknek, de amikor ezt így benyögik, hát kijön belőlem a Hannibal Lechter 😃
Mert qrvára nem érzi át az ember, hogy aki épp az őt ért sérelmet, gondot, bánatot próbálja megosztani vele, az milyen lelkiállapotban van, miért érinti őt olyan mélyen, nem érdekli, szabadulni akar és benyögi: engedd el! Hát én is elengednélek, ha épp a párkányba kapaszkodnál... :D
Persze. Nem mindenki alkalmas "segítőnek", sem jó hallgatóság, de akkor ezt kell mondani, hogy sajnos ebben nem tudok tanácsot adni, keress egy nálam felkészültebb valakit. Mennyivel támogatóbb dolog, nem? Mint benyögni, hogy engedd el.
Én úgy gondolom, helyén tudom kezelni a dolgokat. De van, amikor én is felbacom magam rendesen és jólesne kipufogni magam. És amikor elkezdeném, valaki benyögi, hogy engedjem el. Na ahhoz kell önuralom, hogy akkor ne baccam tarkón :D
Mielőtt ezt benyögitek embereknek, gondoljátok végig, hogy nektek is jól esett/esne, amikor gondotok volt és csak gyorsan kibeszélhettétek magatokból, mielőtt felrobbantatok volna. És utána jobb lett. Majd megoldjátok, vagy megoldódik, de már jobb. Mi lett volna ,ha akkor benyögi valaki: ááá, engedd el! :D

Ti hogy álltok ehhez? Zavar, nem zavar? :)

Holnap reggel 11:10-től újra élőben leszek a Régió rádióban. Online fogható. 😁