Nemazacoach

"Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van."

Bizonyos dolgokkal kapcsolatban az embernek fel kell emelnie a szavát. Vannak olyan történések, amik mellett nem mehetünk el semlegesen, mert az az emberségünkön ejtene csorbát.

Nem divat mostanában kimondani, hogy a bűn bűn. Szeretjük elkenni, megmagyarázni, kifogásokat gyártani rá, pedig valójában a lelkünk akkor nyugszik meg, ha nevén nevezzük a dolgokat. (Egy trauma sem feldolgozható, míg ki nem mondjuk, hogy ott annak nem lett volna szabad megtörténnie.)

A politikai játszmákban, ha valamire nemet, vagy éppen igent mondunk, akkor automatikusan valamelyik pártcimkéjét kapjuk a homlokunkra. Ez egy kifordított valóság. Pedig ami káros az káros, a mérgező mérgező, a jó jó, a helyes, helyes - ez ennyire egyszerű.

- Ki kell mondani, hogy a háború szörnyű, az emberek szenvednek. Nem kell riogatni vele, de tény, ha az emberek egymást ölik (tegyék azt bármi miatt) az természetellenes és csak fájdalmat okoz.
- Ki kell mondani, ha a gyerekeket bántják (bármilyen módon), hogy NEM megengedhető. Tilos, nincs kérdés, nincs magyarázkodás, nincs faji, vagy állapotbeli megkülönböztetés.
- Ki kell mondani, hogy a lopás, csalás, megtévesztés, manipulálás nem oké. Mindegy ki csinálja és mi a célja vele. A cél nem szentesíti az eszközt.
- Ki kell mondani, hogy a "gender problémaként" emlegetett burkolt, vagy nem éppen burkolt propaganda, nem előre viszi az emberi szellemet, hanem még mélyebb zavarodottságba taszítja.

Nem, nem kell kirekeszteni, kitaszítani. De a bűnt nevén kell nevezni és el kell ítélni.
(Az, hogy a bűnössel hogyan járunk el már messzire vezet, talán egy másik bejegyzésben... Ide csak annyit, hogy a bűn és a bűnt elkövető ember két külön fogalom.)

Fel kell ébrednünk és újra el kell, hogy higgyük, hogy létezik objektív valóság - egy általános emberi mérce, ami az ember lelke szerint való. Ha ehhez visszatalálunk könnyebb lesz.

"Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel!"

Nem magyarázom hosszasan a miértet: ismerjük a mai közéleti helyzetet. Mélyponton van a Hazánk - akármelyik oldal mellett, vagy ellen tesszük is le a voksunkat. Amennyire időm engedi megosztok veletek néhány gondolatot az elkövetkező időszakban, ami pártpolitikailag semleges kíván lenni. Arra alapoz, ami számomra egy zűrzavaros, felkavaró időszakban az egyetlen támasz: Isten szava, ismerete. Én is az Egyház tagja vagyok. És ezek a szösszenetek is az Egyház (egyik kis tagjának) véleménye.

"Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel!"

Súlyos és fontos mondat. Az ordító nárcisztikus, énközpontú, önmegvalósító, versengő világban nem árt, ha egy pillanatra megállunk és elgondolkodunk rajta, ízlelgetjük. Ennyi a lényeg, hogy itt vagyunk pár évig ebben a világban, de a semmiből lettünk és csak por/hamu marad utánunk.

Az összes tulajdonunk elenyészik, elveszti értékét, semmivé lesz. Mint a mi kisportolt testünk - amiért megfeszülünk, hogy úgy nézzen ki, hogy egy másik "porhüvely" elismerését megkapjuk. Mint a tudományos fokozatunk a nagy állításainkkal és bizonyított tételeinkkel - amiket később lehet, hogy megdöntenek. Mint a vagyonunk - amit az utódaink elherdálnak. Értitek na...

Versengünk, hajtunk, megfeszülünk. A semmiért. Ha áttennénk a fókuszt magunkról arra, hogy kiért tesszük mindezt, mennyivel más minőséget élnénk. Ha egy orvos státusza nem csak egy státusz lenne, hanem egy felismerés: "hát képes vagyok embereket gyógyítani". Ha a "kockás hasat akarok" inkább az lenne, hogy egészséges akarok maradni, hogy jókat játszhassak az unokáimmal. Ha a sokadik túlóra helyett, lemondva a felesleges dolgokra költött bónusz helyett önkénteskednék...

Politikai szinten meg: a "mind meghalunk ezek miatt az idióták miatt" helyett, előtérbe helyezhetnénk ezeket: Mitől fél valójában? Hogyan tudnék segíteni itt és most biztonságban érezze magát?
Az elvárásom jogos, hogy működjön az oktatás, az eü, a szociális szféra - de ha nem így van, akkor én mit tudok tenni? Mi a valódi segítség, amit adhatok? Mire van nekem is lehetőségem/befolyásom?

És igen, lehet hogy nagyon kevés az, amit hozzá tudok tenni (értem azt is, hogy nem az én dolgom), de ha sokan maradunk emberek... Ha sokan állunk ki egy ügy mellett, ha kiabálás helyett megfogjuk egymás kezét, ha a karrierünk kárára akár nemet mondunk egy feladatra, ami nem etikus, szakmailag nem megalapozott, vagy veszélyes?
(Engem is rúgtak már ki amiatt, mert nemet mondtam a hazugságra - 100x többet és jobbat kaptam cserébe Istentől.)

Annyira hangos minden, annyira el akarják hitetni velünk, hogy nincs választásunk, hogy gátlástalannak kell lennünk, hogy érvényesüljünk. De nem így van.

A valódi, szép pillanatok az életünkben nem hangosak, sőt szinte kimondhatatlanok. Ma még mi döntünk, aztán egy napon a kis szürke hamut elfújja a szél...

A vidéki elvonulásunk szakmai vezetője Enci lesz, akit korábbi RBM túrákról ismerhettek már. Enci eddig is jelen volt már, hogy segítse a csapatot a közösségépítésben a túrák alatt. Ezen a hétvégén pedig mélyebben is a coaching eszköztárába nyúl, hogy az elvonulás igazi énidő és feltöltődés lehessen.

Munkásságáról egyébként a Nemazacoach oldalon többet is olvashattok.

💡 Tudtátok például, hogy korábban waldorf tanár volt?

Ez az oldalát teljesen beépíti a mostani munkájába is, és az elvonuláson ebből mi is kapunk egy kis ízelítőt. 🎨

Akinek van kedve, kipróbálhatja a vezetett rajzolást, festést vagy más alkotást, minden eszközt mi adunk. Ez nem a "szépen kell rajzolni" óra, hanem egy játékos, szabad folyamat, ahol ki lehet engedni, ami bent van. ✨

Lehet, magadat is megleped majd azzal, hogy mennyire el tudsz merülni a céltalan alkotásban. 😏
És a legfontosabb: mint minden ezen a hétvégén, ez is teljesen opcionális lesz. Ha valakit már a gondolat is stresszel, az nyugodtan kihagyhatja, itt tényleg minden arról fog szólni, hogy jól érezd magad.

Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen élmény lesz így alkotni, valószínűleg sokan új oldalukat fogják megismerni. 😊


🌳🧘 Vidéki elvonulás: visszatalálás önmagadhoz 🧘‍♀️🌳 rajongók Nemazacoach