Masa

🇭🇺 Szükségünk van Rád! 🇭🇺

Most vasárnap kerül megrendezésre a négy(negyed) évente esedékes, országos X-elő verseny. A mezőnyben több nevező is indul, de az előrejelzések alapján két nagy esélyes közül várható, hogy valaki győztesként kerül ki. Neked is van lehetőséged beleszólni, miként alakuljon a döntő és kinek legyen joga a következő években egy olyan szettet lehozni, hogy annak íve, tempója és hangulata mindannyiunk számára a lehető leginkább élvezetes legyen. Itt az idő, hogy ne a fotelből szemléld a történéseket, hanem Te magad légy része a történelemnek.

Vedd meg a belépőd most egy olyan buliba, amire már nagyon régóta vágytál!

(Első kommentben linkelem egy korábbi X-elős megmérettetés összefoglalóját.)

Szóval az van, hogy az utóbbi időben több versenyen/pályázaton is indultam. Ezek egy részét már felfedtem, egy-kettőnek még várok az eredményére, van hajó ami már elment, van, ami kikötött nálam.
Ezek egyik szignifikáns példánya az idei Alkototabor felhívására készült mixem, ami kapcsán még kiderül majd elég jó lett-e... Addig is hallgassátok, drukkoljatok, szeressetek!

Masa | Alkotótábor 23. pályázat | 2026 : Masa (linktr.ee/a...

🕉️ Hello S.U.N. Festival 2026 🕉️
Vasárnap reggel, szürcsölöm a kávém, görgetek, aztán egyszercsak, bumm. Hogy mi? Én is? Tényleg? Aztak... 🫠 Nagyon sokat jelent ez most Nekem és végtelenül hálás vagyok a lehetőségért!

Épp, amikor a hazai (klub)kulturát véreztetik ki módszeresen, amikor mindenhol csak a külcsín számít, amikor ennek ellenére jó ideje inkább a háttérben munkálkodom azon, hogy a zeném megtalálja a befogadóit, akkor egyszercsak megtörténik a csoda. A csodához pedig "csak" elküldtem pár kiadatlan, saját zeném. Nem lájkokat kellett gyűjteni, nem kellett hozzá félmeztelen performance vagy valakinek-a-valakijével-valamizni. Csak a zene! ❤️

Jöhet egy év végi elmélkedős/lelkizős bejegyezés? A napokban sokat agyaltam rajta miket is szeretnénk majd ebben összefoglalni (remélem semmi lényeges nem marad ki) és milyen vizuális illusztráció illeszkedne mellé, aztán végül tegnap ez a kép "véletlenül" megtalált az interneten, amely a következő sok ezer karakter lényegét egy mondatba sűríti. Tökéletes kórkép.

Mit adott Nekem 2025? Először is számszerű megközelítésben a második fele (25, jézusom) írja le hány éve létezem tudatos zene fogyasztóként - azaz megválogatom mikor-mit-miért hallgatok épp, nem csak átengedem magamon ami épp szembe jön -, a 20-as szám pedig (jézusom v2) nagyságrendileg azt időzíti be, hogy ebből mennyi ideje működöm mondjuk úgy e-zenei performanszerként (a DJ kifejezést most kifejezetten nem akartam használni), aki a nagyérdeműt hivatott szórakoztatni. Jó sok idő, jó sok tapasztalással, néhány említésre méltó magassággal és olykor mélységekkel. Emiatt vigyázat, relatíve messziről indulunk…

Ez a szerelem leginkább három fő összetevőből indult és a mai napig ez képzi a magját számomra: mivel mindig is érdekeltek a műszaki dolgok és kütyük, így ez visszafordíthatatlanul belevitt az elektronikus zene iránti rajongásba (1.) és, hogy annak milyen lehetséges előadás módjai vannak (2.), amivel másokat boldoggá lehetne tenni (3.). Ez utóbbihoz hozzátartozik, hogy az e-zenét többnyire mindig is funkcionálisnak skatulyáztam, mégpedig a többségét szerintem arra találták ki, hogy táncoljunk rá, így adta magát, hogy ezt egy DJ pultból lehet prezentálni. Ha és amennyiben pedig ezek a komponensek és egy jó közönség találkozik, az egy olyan endorfin/szerotonin/dopamin löket a prezenternek, amelynek nagyon könnyen a függőjévé lehet válni. Más aspektusból azt is mondhatnánk, hogy a DJ-k némileg egoisták vagy épp önbizalom hiányosak (fura ezt leírni), mert folyamatosan várják a világ visszacsatolását, a rajongást, hogy amit csinálnak az az embereknek jó, valószínűleg ebből is van bennem. Mindenesetre aki már átélt hasonlót az tudja, hogy nagyon könnyű rákattani és nagyon nehéz lejönni róla. Itt még megemlíteném, hogy ha nem kellene mással pénzt keresnem akkor “ezzel lőném magam folyton”, viszont ilyen ambícióim már rég nincsenek, hogy ebből éljek, így marad az “alkalmi fogyasztás.” Azért az sem rossz ám.

Na, de, kicsit húzzunk bele. Az évek alatt megannyi műfajt megjártam, rengeteg embert megismertem, hosszabb/rövidebb “barátságokat” kötöttem, zenéltem a hajdani Corvintetőn sok száz embernek, akik alig akartak hazamenni, és a sarki kiskocsmában a pultosnak is. Nem titok, hogy a Corvin jellegű élmények rabja lettem, ezek viszont mára eléggé megkoptak sajnos. Pedig szerintem nem keverek rosszabbul, nem szelektálok bénábban, nem kevésbé kurrens a műfaji kínálatom, mint akkor. Sőt, sőt, sőt. A világ viszont körülöttem végérvényesen megváltozott, a korábbi sémák nem működnek, ez világosan kiderült 2025-ben. Régen egy jól célzott mix és megkeresés a promóterek felé elég lehetett ahhoz (némi kapcsolati tőkével fűszerezve), hogy egy menő klub pultjában találd magad és bizonyíthass, ma pedig a hajdúnánási Kerekes presszó ha megkeresed, hogy zenélnél egy sörért a beégett bútordaraboknak annyit nem ír vissza, hogy “anyád, kössz, nem”.
Megannyi fórumon taglalják a témát Nálam, a zeneipari táplálékláncban sokkal feljebb lévő résztvevők, így nagyon hosszasan (pedig lehetne) és hiteltelenül nem szeretnék itt okoskodni, de a saját szemüvegemen keresztül pár gondolatot muszáj kiventillálnom.

A “nagy öregek” (csak a példa kedvéért innen-onnan: Badgirls, Bladerunnaz, Deadcode) akik ebből élnek 20-30 éve kénytelenek voltak megtanulni alkalmazkodni a változáshoz, valamint mostanra olyan erős brandeket építettek, amikkel az új belépők is nehezen versenyeznek. Őket vegyük is ki most a vizsgálatból, full respect nekik, csak így tovább. A másik oldalon pedig ott a “tiktok generáció”, akik mindent, azonnal akarnak és el is érik. Ők fingják a trendeket és rengetegen esnek ennek a lila-vattacukros-lowkey fingszagnak az ámulatába. Ez a gáz mondjuk általában gyorsan elillan, nem tart 20-30 évig, de addig is nagyon intenzív. Én meg néha azt érzem, hogy a "magamfajtáknak" sikerült a két szék közül a földre ülni (és itt van csak igazán áporodott fingszag). Most akkor mivan? Az a helyzet, hogy a kezdeti szerelmemet adó három összevető hajszolása mára édes kevéssé vált, sokadlagos lett. Akkora a zaj és a verseny a figyelemért, hogy ha nem állsz be a sorba, pikkpakk a süllyesztőbe kerülsz és más veszi át a helyed. Persze mondhatánk, hogy a verseny valahol szükséges, normális és egészséges, de idén a baráti körömben letette a lantot néhány olyan DJ és producer, akik nemzetközi sikerekre tettek szert, a kezük munkája a világ élvonalába sorolható, de mégis kiszálltak, nem bírták. Nem osztották meg 10 percenként, hogy épp mit esznek, nem készítettek idióta 30 mp-es videókat, nem kommenteltek oda három lángocskát minden insta poszt alá és még egy bikinis fotót is sajnáltak magukról, ahogy épp a tengerparton henyéltek, hibátlan cicijüket és életüket bemutatva. Ugyanis ha ma, “sikeres” zeneipari szereplő akarsz lenni, ezeket nem lehet megúszni. FOLYAMATOS. Online. JELENLÉT. Persze mellé azért offline sem árt, ha el tudsz járni minden hétvégén (egy ismerősöm idézve) “együtt kólázgatni a megfelelő emberekkel”, mert az "urambátyám hálózat" természetesen még mindig működik, főleg a kisebb klubokban vagy szervezeteknél. Mindezt egyszerűsítve ha nem tudsz magadból eladható terméket kreálni, senki nem fog megvenni. Pontosabban kívántos termékké kell válnod, gusztusosan csomagolva, a beltartalom meg...az már majdnem mindegy. Már nagyon kicsiben is drága üzletté vált a figyelem felértékelődése miatt, hogy ki melyik termékért fizet. Persze azt is tudom, hogy a covid óta folyamatosan zsugorodó klub- és fesztiválpiac mindezt tovább hűti, biztosra kell menni azokkal fellépőkkel, akik képesek sok ember figyelmét legalább átmenetileg megnyerni, egy olyan terepen, ahol divergens a kereslet és a kínálat.

Nem mondom, hogy ez akkora baj, vagy haragudnék emiatt a világra, de nagyon úgy tűnik, hogy ebben a versenyben egyelőre - minden eddigi erőfeszítésem ellenére - nem tudok kellően és permanensen potens lenni. Lehet középszerű és nem kelendő zeneileg amit csinálok? Vagy még rosszabb? Lehet. Lehet előrébb jutnék, ha viral content gyártósort indítanék ahelyett, hogy éjszakákat töltök azzal, hogy saját zenéim hangzását tökéletesítsem? Lehet. Lehet, hogy sokkal többet kellene smúzolnom “a megfelelő emberekkel”, hogy újra a vérkeringésbe kerüljek? Lehet. Viszont ennyi lovat egy seggel megülni (úgy, hogy közben “zárójelben” dolgozom, családom van, ésatöbbi) nem tudok, ezt be kell látni. És amikor épp szabad a hátsó fertájam és lóra ülhetek vele, akkor viszont még mindig szívesebben teszem a stúdióba vagy bárhova, ami a kezdeti szerelem origójába vezet. Ebből egyelőre nagyon nehezen engedek, habár saját brandem építése során azért igyekszem ezeknek a környezeti elvárásoknak részben eleget tenni, képtelen vagyok a zenét kivenni a fókuszból és a körítésre összpontosítani az energiáimat, ami ugyan az eredeti célt támogathatná, de úgy érzem akkor már fordítva ülnék a lovon (pedig senki nem üldöz, akit nyilaznom kellene).

És most akkor hogyan tovább, mi lesz jövőre? Egyelőre nincsenek nagy tervek. Azt biztosan mondhatom, hogy még egyelőre nem tudok lejönni erről a kábsziról, valamikor-valahol muszáj lesz még következő dózisokat bevennem és azért teszek is, de ezt a függőséget nem fogják like-ok kielégíteni. Vidám, táncoló, hús-vér embereket akarok látni, akik boldogok, mert még nem adtam fel. Mert még hiszek benne, hogy a kitartó munka és a minőségi zene valamiképpen csak utat tör magának. Mert még hiszek benne, hogy képes vagyok alkalmazkodni annyira, hogy a felszínen maradjak, de mégis önazonos. Mert még hiszek benne, hogy újra sikerülni fog anélkül, hogy ehhez hamarabb kellene megmutatnom a segglyukam, mint az új dalom.

Habár ez az utolsó bekezdés a segglyukas metafórával lezárva príma keretet adhatott volna a postnak, egy gondolatot még mindenképpen ide kell szúrnom. A jövő a mi közös felelősségünk, együtt alakíthatjuk. Kérlek Titeket, hogy továbbra is az igazi művészeket, művészetet támogassátok, azokat az előadókat, aki zenéi a szíveteknek és fületeknek leginkább kedvesek. Ne engedjetek a szemfényvesztésnek, ne győzedelmeskedjen egy pár kerek fenék vagy épp lifegő nyelv azok felett, akik ezt a hivatást szenvedéllyel űzik, időt és energiát nem kímélve dolgoznak azért, hogy Titeket páratlan zenei élményben részesítsenek!

Zene, zene, szív.

(Kép forrása: MUSICDAILY)

🎄 Boldog Jézuskát mindenkibe! 🎄
Szinte pontosan egy hónappal ezelőtt jelent meg a LVLD Music gondozásában az "On My Skin" című matéria, amelynek dub verzióját (vokál mentes) ezennel ingyen és bérmentve lehúzhatjátok a Bandcamp oldalamról (igen, van ilyenem is, csak ritkán használom). Váljék örömötökre, gyertek máskor is! ❤️

https://masaattila.bandcamp.com/track/on-my-skin-dub