Pre-child coach - Zámbó Rita

Miért nyugtat meg bennünket a természet?

Az idegrendszerünk alapvetően kapcsolódásra és ritmusra hangolt rendszer.
Nem véletlen, hogy sok ember ösztönösen a természet felé fordul, amikor túl sok a zaj, a feszültség vagy az érzelem.

Kutatások szerint már rövid természetben töltött idő is csökkentheti a stresszt és segítheti az érzelmi szabályozást (Ulrich, 1984; Bratman és mtsai., 2015).
A természet ritmusa – a víz mozgása, a szél, a föld érintése – lassítja az idegrendszert és segít visszatérni a jelenbe.

Gyerekekkel ez különösen érdekes.
Ők még sokkal természetesebben kapcsolódnak a testükhöz és a környezetükhöz.

És sokszor nem külön programokra van szükség.
Hanem arra, hogy megengedjük magunknak a jelenlétet.

A képek egy-egy ilyen pillanatot mutatnak.
Föld, víz, játék, nevetés.

És azt a folyamatot is, amikor egy anya újra megtanul hallgatni a testére, nem csak a külvilág elvárásaira.

Kíváncsi vagyok:
nektek mi segít leginkább megnyugodni egy feszültebb nap után?

Ha pedig úgy érzed jól jönne támogatás az érzelemszabályozásban vagy az anyaság érzelmi hullámainak megértésében, az Érzelem-kulcs egyéni kísérésben szívesen kísérlek téged ezen az úton.

Megpihenés

Pont a napokban jött fel az egyik szakértői csoportban egy anyai tapasztalat: semmi "különleges " nem történt velük a családban, csak épp békességben töltöttek együtt egy délutánt. Neki ez érték, hiszen gyerekkorában ezt nem élte át soha.

Sokan úgy nőnek fel, hogy a szülők reakciói, érzelmi megnyilvánulásai nem kiszámíthatóak, így a gyermek: folyamatos készenlétben áll.

Figyeli a környezetét, próbál úgy mozogni, hogy átvitt, vagy épp nem átvitt értelemben elkerülje az ütéseket.

Nemcsak az alkoholista szülőknél "tanulja meg" a gyermek erősen monitorozni szüleit, hanem bárhol ahol ez a dinamika, működés meg van.

A gyermek már abból leszűri mi várható, hogy hogyan parkol le a szülő, hogyan lép, vagy épp hogy veszi a levegőt.

Hatalmas falakat emel maga köré, függetleníteni önmagától érzéseit, mindezt egy túlélési stratégiaként alkalmazza.

Rengeteg sebet, sérülést szenved egy ilyen gyermek.

Természetesen vannak hozadékai is, felnőttként nagyon jó emberismerő lesz, a legapróbb jeleket úgy össze tudja kötni, hogy ő már rég a megoldást tudja, míg a többi ember számára még csak ki sem vehető semmi.

(...)

Épp a farsangi jelmezen dolgoztunk késő délután, amikor jött az érzés: irtó fáradt a testem. Könyvet vettem a kezembe és kinyúltam a kanapén. Pszichológiai kutatásokról olvastam fel a lányomnak - szerette volna tudni mit olvasok.. :D - majd néztem őket, hogyan lesz egyre szebb a maskara. És akkor egyszer csak beütött: nagyon hálás vagyok, hogy ilyen békességben, nyugodtan pihenve tudunk együtt lenni! (El is szundítottam kicsit)

[Ezen a mesebeli helyen töltöttünk pár napot.. jó lett volna itt is csak pihenni egy nagyot, de ez most inkább az aktív pihenésről szólt]

Te mennyire tudtad magad otthon érezni gyerekként?
El tudtad magad engedni?
Biztonságos volt érezni?

Ha szeretnéd ezeket biztonságos közegben fejtegetni, rálátni jól, megérteni, átkeretezni, új működést elindítani - szívesen kísérlek 💚